Filmelemző

2018.sze.10.
Írta: Filmelemző. 2 komment

Amerikai bérgyilkos

A 2017-es év egyik leginkább figyelemre méltó akcióthrillere, az Amerikai bérgyilkos (American Assassian), Michael Cuesta rendezésében, Dylan O'Brien, Michael Keaton és Taylor Kitsch főszereplésével. Az alapsztori annyira jól kitalált, hogy a film lényegesen jobb kivitelezést érdemelt volna. Sőt, a szereplőgárda is rangos, így voltaképp minden adottnak tekinthető a sikerhez. A végeredmény viszont valahogy mégsem kiemelkedő, csupán egyszerűen "jó". 

assassin.JPG

Az alaptörténet szerint egy huszonéves fiatalember, Mitch Rapp (Dylan O'Brien) tanúja lesz egy terrorista akciónak, melyben elveszíti menyasszonyát is. Bosszút esküszik és saját szakállára felveszi a kapcsolatot a merénylő csoporttal, mint csatlakozni vágyó szimpatizáns, ám közben az ellenük való harcra készül. Terve azonban nem sikerül, viszont a CIA felfigyel rá és soraiba hívja. Innentől Mitch az amerikai hírszerző hivatal különleges ügynökeként tevékenykedik, Stan Hurley (Michael Keaton) kiképző segítségével. A fő problémát az irániak jelentik, akik a szellem névre hallgató zsoldos (Taylor Kitsch) segítségével egy atombomba felrobbantására készülnek. Ám ekkor közbelép az ifjú kezdő és megmentve kiképzőjét, a terroristák "levesébe köp". A meglepetést persze nem árulom el, de annyit igen, hogy fordulatok és váratlan helyzetek többször is előfordulnak a sztori végén.

Az Amerikai bérgyilkos egy érdekes script alapján megrendezett, pörgős akciófilm, néhány egész jó jelenettel. A látványvilág mégis csak közepes és az akciók sem kiemelkedőek. Ami értékelhető, az a történet és néhány alakítás. Dylan O'Brien például nem rossz (már az Útvesztő: Halálkúra című moziban is felfigyelhettünk rá) és itt is egész jól teljesít. Érdekes negatív szerepben látni Taylor Kitsch -et, akit a Csatahajó és a Túlélő után inkább afféle nemzeti hős figuraként szokhattunk meg. Nekem tetszett a filmben Michael Keaton is, aki 67 évét meghazudtolóan tökös játékot mutatott be a filmben. Egyébként ő a "húzó név" is, ami a film promotálásán is egyértelműen látszik, hiszen a plakátokon kiemelt helyet kap arcképe.

Vannak autós üldözések, lövöldözős scene -ek és néhány tűrhetően elkészített verekedős jelenet is. A "tűrhető" kifejezés szándékos részemről, hiszen mára annyi magas színvonalú bunyót láthatunk az "A" kategóriájú mozikban, hogy a mezőny egészen felerősödött, így nem könnyű élvonalbeli verekedéseket összehozni. Az Amerikai bérgyilkosban ez azért többé-kevésbé sikerült. Számomra feltűnő volt Shiva Negar alakítása is, aki a való életben is iráni származású és kétségtelenül egy gyönyörű, nagyon csinos színésznő, akiről talán még hallani fogunk.

Összességében az Amerikai bérgyilkos egy élvezetes darab, de inkább kihagyott lehetőség, mint kiemelkedő és emlékezetes munka, így az "egyszer nézős" filmek sokaságát erősíti. A történetben sokkal több van, mint amit ebből Cuesta ki tud aknázni. Értékelésem mégis 70%, mert eredeti a sztori, több színvonalas jelenetet is találunk benne és egy-két alakítás - például O'Brian és a korosodó Keaton játéka - szórakoztatóra sikerült. Ajánlom akciómániásoknak és az ügynök-filmek kedvelőinek. 

3esfel_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

belyegkep_2uj.jpg

13 óra: Bengázi titkos katonái - amikor a Sólyom végveszélyben van

Szinte nincs aki ne ismerné Ridley Scott, 2001 -ben készített Oscar-díjas háborús drámáját, A sólyom végveszélyben -t. Az amerikai különleges egységek 1993 -as, szomáliai bevetését és annak tragédiába torkolló végkifejletét döbbenetes élethűséggel bemutató film - Josh Hartnett, Eric Bana, Ewan McGregor, Tom Sizemore főszereplésével - elképesztő filmes élményt jelent (jelentett) mindenkinek. Éppen 15 évvel később, 2016 -ban Michael Bay egy másik megtörtént esetet dolgozott fel: 13 óra: Bengázi titkos katonái címmel.

13ora3.jpg

A két sztori közti hasonlóság több dologban is tetten érhető: például mindkét esetben egy-egy anarchikus állapotban lévő, iszlamista arab ország a cselekmény helyszíne, ahol amerikai érdekek kerülnek veszélybe. (Az egyiknél ez a helyszín Szomália, a másiknál pedig Líbia.) Mindkét történetben különleges amerikai alakulatok katonái a főszereplők, akiknek megismerjük hátterét és jellemét, majd végig-kísérhetjük reménytelennek tűnő küzdelmeiket is a túlerővel szemben. Végül: mindkét sztoriban láthatunk hősöket, haldoklókat és túlélőket, akik emberfeletti bátorsággal, elszántsággal és lelkierővel harcolnak egymásért, illetve hazájukért. 

Ami Michael Bay filmjét illeti: cselekménye kevésbé grandiózus, hiszen nem egy több száz fős alakulat bevetését, hanem csupán hat volt kommandós viszontagságait mutatja be, egy Bengáziban megbújó CIA központ védelmében. A továbbiakban spoileresen folytatódik a poszt.

A hat férfi nem tudja megakadályozni a nagykövet rezidenciájának körbevételét, majd a diplomata halálát, ám mindent elkövetnek a közeli CIA támaszpont 26 alkalmazottjának megmentéséért. Pedig egyáltalán nincs könnyű dolguk: a líbiai iszlamisták, ISIS zászlók alatt, lövegekkel, RPG gránátvetőkkel és gépfegyverekkel rontanak az épületcsoportra, mely valóságos ostrom alá kerül a túlerő rohamai során. Az amerikaiak mégis 13 órán keresztül tartanak ki, egészen a Tripoliból érkező felmentő csapatok megérkezéséig. De nem mindannyian maradnak életben és a túlélők közt is lesz, lesz olyan, aki rendkívül súlyos sérülésekkel (szinte haldokolva) távozik. 

13ora1.jpg

A Bengázi titkos katonái nem múlja felül A sólyom végveszélyben -t, de megközelíti annak színvonalát. (Az IMDb -n az előbbi 7,7 pontot ért el, míg az utóbbi alig elmaradva, 7,3 -at.) Bay filmjének főhőseiről kiderül: esendő, félelmekkel teli, családos emberek, akik bár kőkeménynek, vagánynak és vérprofinak tűnnek, legbelül csupán boldogságra és megbecsülésre vágynak. Mindez egyértelművé válik az "igazság pillanatában" mikor még úgy tudják: valószínűleg nem fogják túlélni a bevetést. A feszültség és a halállal való szembenézés mindenkiből más hoz ki:  van, aki kétségbe vonja líbiai tartózkodásuk értelmét és van olyan is, aki csak a családjától elvett időt sajnálja (azt az időt, amit szolgálatban, idegen országokban töltött, ahelyett, hogy gyermekeivel lett volna).

Az egyes karakterek mind valós személyek megfelelői, akik közül a színészeket illetően kiemelkedik: John Krasinski, Pablo Schreiber és James Badge Dale. Krasinski játéka a legérdekesebb, hiszen alakját a script úgy "dobja" a cselekmény közepébe, mint az 1986 -os Platoon (A szakasz) újoncát, Chris Taylort, akinek szemével látva az eseményeket fokozatosan ismerhetjük meg egy katonai alakulat életét.

13ora4.jpg

Ezúttal az újonc Jack (John Krasinski), egy három gyermeket családapa, aki számára a film első részében egyértelművé válik: a különleges katonák senki számára nem kívánatosak Líbiában. Afféle megtűrt emberek, annak ellenére, hogy később nagyon is rajtuk múlik az egész CIA kirendeltség minden dolgozójának élete. Ők pedig teszik a dolgukat: harcolnak a támadókkal, annak ellenére, hogy a rohamozók sokszoros túlerőben érkeznek, lövegekkel és rakétavevőkkel. Aztán jön a fordulat: megjelenik egy óriási katonai konvoj, amiről az ostromlottak percekig gondolják azt, hogy az iszlamisták csapatai. Felkészülnek tehát a halálra, ami végül a legtöbbüknél mégsem következik be, hisz a csapatról kiderül, hogy a felmentés.

13ora2.jpg

A Bengázi titkos katonáit ajánlom a kommandós filmek kedvelőinek, illetve azoknak, akiknek A sólyom végveszélyben is tetszett. Nem fognak csalódni, mint ahogyan azok sem, akik a háborús, "életszagú", reális történetekért rajonganak. Elnyeri majd tetszésüket, mert ez a film pörgős, látványos és izgalmas. Értékelésem: 75%.

4csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

belyegkep_2uj.jpg

2018.08.22.(21:46)

 

Óriás bálna - A tenger szívében

A sok cápás film mellett érdekes változatosságot jelent egy óriás bálnáról szóló 2015 -ös kalandfilm, Ron Howard rendezésében, Chris Hemsworth főszereplésével. A tenger szívében egy XIX. századi történetet dolgoz fel és 200 éve élt cetvadászok rejtélyes világába repíti el a nézőt. A sztorit egy beszélgetés révén ismerjük meg, melyben Herman Melville (az 1851-ben megírt Moby-Dick írója) és egy túlélő társalognak egymással egy sok-sok éve megtörtént különös esetről. A történet tehát voltaképp a világhírű Moby-Dick előzménye. A film megragadja az 1800 -as évek hangulatát: korhűek a ruhák, a vitorlás-hajók, a kikötők, az eszközök és legfőképp a bálnák elejtésének módszereit bemutató hihetetlen jelenetek. Korábban soha nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is történhetett egy-egy 20 méteres bálna, szigonyokkal, csónakokkal való elejtése, de most a filmből végre megismerhettem a folyamatot. Megdöbbentő, látványos és érdekes, sőt, szinte sokkoló az egész.

tenger_sziveben.jpg

A tenger szívében értékét részint ismeretterjesztő jellege adja, hiszen elénk tárja a korabeli világ egyik legjelentősebb bálnavadász kikötőjét (Nantucketet), hajóit és a bálnák utáni hajszák cselekményeit, másrészt mondanivalója, mely megismerteti velünk az élni akarás és a lehetetlent is legyőzni képes kitartás döbbenetes példáját. A főhősök valóban hősök ugyanis, akik hónapokon át hajóznak a világ tengerein, embert próbálóan vadászva a cetekre, majd megküzdenek a világ legnagyobb bálnájával és végül 90 napon át sodródnak étlen-szomjan (kekszen és pár korty vízen  élve) a reménytelenségbe. A továbbiakban spoileresen folytatom.

Kezdetben a helyszín az amerikai Massachusetts államhoz tartozó Nantucket városa, mely egy part-menti szigeten található és főleg bálnavadász családjairól híres. Itt él Owen Chase és George Pollard is: egyikük a bálnavadászatra született, tehetséges első tiszt (akinek ősei földművesek voltak), másikuk pedig hírneves bálnavadászok leszármazottja, aki a kapitányságig vitte. A sors úgy hozza, hogy közös hajóra kerülnek, ahol aztán kettejük hátteréből adódó különbségek komoly feszültséget és viszályt okoznak köztük. Pollard származására büszke, hiszen míg első tisztjének felmenői egyszerű parasztok voltak, addig az ő ősei már 100 éve is bálnavadász hajókat irányítottak. Chase viszont önmagára büszke, hiszen ő Nantucket egyik legjobb bálnavadásza, aki saját ügyességének és kitartásának köszönheti érdemeit. 

Az utat egy évre tervezik, mely alatt az Essex legfőbb célja: minél több bálna elejtése és így minél több bálnazsír hazaszállítása. A folyamat azonban nehezen indul: kevés cetet találnak, a kapitány és az első tiszt pedig számtalan alkalommal különbözik össze. Aztán bekövetkezik a fordulat: áthajóznak a Csendes-óceánra, ahol rábukkannak a világ legnagyobb bálnájára, mely 100 láb hosszú azaz 30 méteres. (A 20-22 méteres megalodon elbújhat mellette.) Innentől a küzdelem heroikussá válik és a bálna győzelmével zárul: elsüllyeszti az Essex -et, melynek legénysége három csónakba kényszerül a Föld legnagyobb óceánjának kellős közepén.

tenger_2sziveben.jpg

A film második része a 20 túlélő sorsát mutatja be: azt a 90 napot, melynek során tehetetlenül sodródnak szinte megőrülésig a tengeren. Közben a kapitány és első tisztje békét kötnek egymással. Az óriás bálna viszont nyomon követi a hajótörött tengerészeket, időnként fel-fel bukkanva. 

A tenger szívében nagyszerű történet, melyben találunk látványos cetvadászatot, izgalmas küzdelmet egy óriás bálnával és az emberi természetet próbára tevő viszontagságokat is, a legvégsőkig feszítve a teljesítőképesség határait. Chris Hemsworth alakítása elismerésre méltó és Ron Howard is kitesz magáért rendezőként, amivel nagyrészt feledteti - nálam legalábbis - a Han Solo film gyengeségét. Ajánlani tudom kalandfilm kedvelőknek és a történelem iránt érdeklődőknek. Értékelés: 80%

4csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

belyegkep_uj.jpg

2018.08.21.(15:24) 

A Total Recall filmek

Az első, 1990 -ben elkészített, Paul Verhoven által rendezett és Arnold Schwarzenegger illetve Sharon Stone főszereplésével bemutatott "Total Recall - Az emlékmás" mozikba kerülésekor - emlékszem, épp 17 évesen - nagyon lelkesedtem a szokatlan stílusú akció-scifi -ért. Tetszett rendhagyó képi világa, a pörgős forgatókönyv és leginkább Douglas Quaid karaktere, akiről a sztori során kiderül: nem az a hétköznapi (unalmas életű) fickó, akinek hiszi magát, hanem Carl Hauser titkos-ügynök, a világ legjobban képzett kommandósa. Természetesen - a 17 évesek fantáziájával - könnyen azonosultam a figurával, hiszen ki nem játszott még el (főleg fiatalon) azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer csak kiderülne róla, hogy valójában különleges, egyedi és kivételes tehetségű valamiben? Az 1990 -es Total Recall sokak kedvence lett, mert rengetegen éreztek úgy, ahogyan akkoriban én. És ne feledjük: izgalmas, lendületes történetet láthattunk (pedig 1990 -ben még minden film kicsit lassabb volt), mégpedig az igézően gyönyörű, akkoriban még csak 32 éves Sharon Stone -nal. (Marilyn Monroe óta nem volt szerelmes annyi férfi egy színésznőbe, mint a 90-es években Stone kisasszonyba.)

total_recall1.jpg

Az eredeti Emlékmás tehát az újdonság varázsával hatott ránk: minden jelenet meglepetéseket tartogatott. Kicsoda valójában ez a Quaid? Ki az ellenállás vezetője: Kuato? Mit tudhat Quaid, amiért a diktátor, Cohaagen életben hagyja, viszont az ellenállók meg keresik? Rejtélyek tucatjain erőltettük az agyunkat, miközben csak kapkodtuk a fejünket a fordulatokon is. Akkoriban még jónak tűntek az akciójelenetek is és megfogott bennünket a Philip K. Dick 1966 -ban megírt alaptörténete, mely novella formájában jelent meg először a The Magazine of Fantasy & Science Fiction című kiadványban és csak 1990 -ben lett belőle film. Az eredeti Emlékmás sikerének legfőbb titka: maga a történet és az, hogy a film egy saját világot teremt a vásznon, ami "működik".

total2_recall.jpg

Aztán eltelt 22 év és éppen 6 éve, 2012 augusztus 16 -án a magyar mozik műsorára került az új verzió. Len Wiseman (Underworld, Die Hard 4.0) újra elővette a sztorit, majd leporolta, átdolgozta és egy teljesen új akciófilmet készített belőle. Ebben az új epizódban természetesen Schwarzenegger már nem jöhetett szóba Doug Quaid (alias Hauser) szerepére, hisz időközben 65 éves lett (2012-ben legalábbis annyi volt). Új főszereplő kellett tehát, aki Colin Farrell lett. A hölgyeket pedig, akik az eredeti részben is Quaid körül felbukkantak - a jó és rossz oldalt jelképezve - Kate Beckinsale és Jessica Biel alakították. 

A sztori most is megragadta az nézők fantáziáját, bár sokat módosítottak rajta. A legfőbb különbség az lett, hogy ezúttal nem a Mars légkörének átalakításához (belélegezhetővé tételéhez) szükséges titkos kód volt a küzdelem tétje, hanem a diktátor (Cohaagen) droid-hadseregének leállító-jelszava kellett mindkét félnek. Az akciójelenetek ezúttal lényegesen jobban lettek kidolgozva és a tempó is felgyorsult.

total3_recall.jpg

Wiseman viszont hű maradt a franchise -hoz és meghagyta a stílusjegyeket: Quaid ezúttal is véletlenül ébred rá, hogy más, mint aminek gondolja magát, ezúttal is a hamis házastársa ered a nyomába (az eredeti részben Sharon Stone, az újban Kate Beckinsale) és most is lebegtetik, hogy a Recall bevésének következménye e a sok kaland, vagy tényleg megtörténik minden.

Felbukkan mindkét részben a három mellű nő és az ellenőrző-ponton áthaladó kövér hölgy alakja is visszatér, aki csak annyit mond: "két hétre". Ám Quaid ezúttal nem őt használja álcának, hanem egy japán férfit (sokkal modernebb álcázó kütyüt használva). 

A két filmet sokan próbálták már összevetni, mérlegre téve Schwarzenegger és Farell alakításait, a két sztori minőségét - hihetőségét, a látványvilág különbözőségeit az akciójelenetek kidolgozottságát, a fordulatokat, váltásokat, a rendezést és végül a mellékszereplők játékát. Ha az említett hét szempontot nézzük: nagyon fej-fej melletti a végeredmény: A régi epizód sztorija és rendezése valamivel jobb, viszont a látványvilágot és az akciókat tekintve a 2012 -es verzió az erősebb; a fő- és mellékszereplőket, illetve a fordulatokat nézve pedig döntetlent mondanék.

Az IMDb -n az eredeti epizód vezet :268 ezer szavat után 7,5 ponton áll, míg az új, 2012 -es verzió 222 ezer voksot kapva, csak 6,3 pontig jutott. Nálam viszont sokkal kiegyenlítettebb a helyzet, szerintem a régi fejezet erős 8,5 pontos, az új pedig alig marad el tőle és simán megérdemli a 8 pontot. Az új rész valamivel látványosabb és a két bombázó (Beckinsale, Biel) lazán pótolják Sharon Stone -t. Colin Farrel hiteles Quaid / Hauser szerepében és nagyon tetszetős a 2012 -es rész képi világa is. 

total4_recall.jpg

Mindkét részt ajánlom azoknak, akik még nem látták, afféle nyár végi kis időutazásként. Aztán lehet gondolkodni: melyik volt a jobb? Akik pedig már ismerik mindkét epizódot, érdekes lehet újra megnézni "őket" hiszen "többször nézős" mozik, szórakoztató, látványos, izgalmas kivitelben, bőven az akciófilmek TOP kategóriájában.

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

belyegkep_2uj.jpg

2018.08.16.(0:24)

Minden idők 10 legtehetségesebb rendezője

Az idei nyár rendkívül gazdag mozis filmkínálatának kiélvezése mellett érdemes azokra is gondolnunk, akiknek a legjobb film-alkotásokat köszönhetjük: vagyis a rendezőkre. A mozgókép "feltalálása" óta -- vagyis 1888 -tól kezdődően, mikor Angliában Louis Le Prince elkészítette a világ első kis-filmjét -- rengeteg tehetséges rendező alkotott, így a legjobbak kiemelése nem is olyan egyszerű feladat. De nézzük a listát: 

rendezok1.jpg

Ridley Scott, Steven Spielberg, David Fincher, Francis Ford Coppola, Jean-Jacquer Annaud

Ridley Scott 

A hamarosan 81. születésnapját ünneplő, angol rendező, olyan kitűnő filmeket készített, mint a Mentőexpedíció (2015), a Hazugságok hálója (2008), a Mennyei királyság (2005), a Gladiátor (2000), A sólyom végveszélyben (2001), a Fekete eső (1989), a Szárnyas fejvadász (1982), és a Nyolcadik utas: A halál (1979). Idős kora ellenére ma is aktív és termékeny rendező Golden Globe, Emmy és BAFTA díjakkal büszkélkedhet, bár az arany szobrocskát eddig még nem sikerült elnyernie.

Steven Spielberg

A látványos, elgondolkodtató filmek, történelmi témák, háborús alkotások mestere, három Oscar-díjat is magáénak tudhat, öt gyermekes Steven Spielberg. Munkái: Cápa (1975), Harmadik típusú találkozások (1977), E.T.(1982), Világok harca (2005), Különvélemény (2002), Kapj el, ha tudsz (2002), Terminál (2004), Ryan közlegény megmentése (1998), Jurassic Park (1993), Schindler listája (1993), Indiana Jones (1981-89).

David Fincher

A ma is aktív rendezők egyik legtehetségesebbje, David Fincher még nagyon sok kiváló filmmel ajándékozhatja meg rajongóit. (Idén lesz 56 éves.) Eddigi munkásságának legjobbjai: A Hetedik (1995), Játsz/ma (1997), Harcosok klubja (1999) és Alien 3 (1992). Ha ezekről a filmekről hallunk, aligha kell bárkinek is bemutatnunk a filmsikerek készítőjét. Sötét, gyakran misztikus hangulatú műveit milliók nézik, neve mára már garancia a minőségre. 

Francis Ford Coppola

Coppola az a rendező, aki egyetlen franchise révén beírta magát a filmtörténelem pantheonjába. Ez a franchise, a Keresztapa, melynek 1972 és 1990 közt felvett részeit számtalan kritikus és filmes oldal tekint a valaha készített legjobb filmeknek. Ugyanakkor ő készítette el az 1979 -es Apokalipszis most című háborús drámát is, szintén elismerő minőségben.

Jean-Jacquer Annaud

A külföldi (NEM amerikai) rendezők versenyében nálunk Jean-Jacquer Annaud győzött, aki többször megnyerte a francia Césra díjat is, zseniális alkotásaival. Olyan filmek fűződnek nevéhez, mint A tűz háborúja (1981), A rózsa neve (1986), Hét év Tibetben (1997), Ellenség a kapuknál (2001).

rendezo2.jpg

Stanley Kubrick, John Ford, Billy Wilder, Frank Capra, Akira Kuroszava, David Lynch

Stanley Kubrick

Oscar-díjas rendezőként és kivételes filmek megalkotójaként számtalan filmes szakembert inspirált, 1950 -es években indult karrierje során. Hatása a filmtörténetre vitathatatlan. Leghíresebb munkái: Ragyogás (1980), Acéllövedék (1987), 2001 Ürodüsszeia (1968) és a Mechanikus narancs (1971). 

John Ford

A négyszeres Oscar-díjas rendező pályafutása még a némafilmek korában, 1928 -ban kezdődött. Hosszú munkássága alatt, 1962 -ig összesen 140 filmet készített. Híres művei: A besúgó (1936), Érik a gyümölcs (1941), Hová lettél drága völgyünk (1942), A nyugodt férfi (1953).

Billy Wilder

A lengyelországi zsidó család gyermekeként született Wilder, bécsi és berlini életszakaszok után költözött a film fővárosába, Hollywoodba. A 30 -as években indult pályafutása alatt több, mint három tucat filmet készített, melyekért három Oscart is kapott. Emlékezetes művei: Gyilkos vagyok (1944), Férfiszenvedély (1946), Alkony sugárút (1951), Legénylakás (1960), 

Frank Capra

A szicíliai születésű, majd 1903 -ban az Egyesült Államokba emigrált Frank Capra, három Oscar-díj mellett egy hihetetlenül termékeny pályafutást és egy irigylésre méltóan hosszú (94 évig tartó) életutat is magáénak tudhat. Első rendezései még némafilmek korába nyúlnak, legelső filmjét, melynek címe "The strong man" 1926 -ban készítette. További filmsikerei: Az élet csodaszép (1946), Becsületből elégtelen (1959), Ez történt egy éjszaka (1935), Váratlan örökség (1937), Így élni jó (1939).  

Akira Kuroszava

Az 1910 -ben született japán, Akira Kuroszava, a világ egyik legismertebb és legtehetségesebb rendezőjeként lett filmes generációk sokaságának példaképe. Legkorábbi munkái még a második világháború alatt készültek (pl. Aka judo Saga), majd két tucat zseniális művön dolgozott, 1998 -ban bekövetkezett haláláig. Legjobb remekművei: A hét szamuráj (1954), A vihar kapujában (1950), Álmok (1990). 

10 + 1 David Lynch

Az idén már 72 éves David Lynch rendezői munkásságát ma már a legnagyobbak közt emlegetik, bár a legtöbben a Twin Peaks készítőjeként emlékeznek rá. 1990 -ben Arany Pálma díjat kapott a Veszett világért. Egyéb híres művei: Radírfej (1977), Az elefántember (1980), Dűne (1984), Kék bársony (1986), Los Highway - Az útvesztőben (1997), Mulholland Drive - A sötétség útja (2001), Inland Empire (2006).

Ennyi a lista, 10 + 1 kiemelkedő rendező. Hogy kik vannak még? Lássuk csak: James Cameron, Luc Besson, Robert Zemeckis, Lawrence Kasdan, Quentin Tarantino, John Cassavetes, Alfred Hitchcock, Roland Emmerich, James Mangold, Emir Kusturica, Martin Scorsese, Oliver Stone, Michael Mann, Roman Polanski, George Lucas, Frederico Fellini, Robert Aldrich, Ivan Reitman, Brian De Palma, Edward Zwick, Peter Weir, Frank Darabont, Sergio Leone, Christopher Nolan, Rob Cohen, Alan J. Pakula, Robert Altman, Rob Reiner, Robert Rodriguez, Milos Forman, Michael Bay, Doug Liman, Kathryn Bigelow, Andy Tennant. Guy Richie. Róluk talán legközelebb.

belyegkep_2uj.jpg

 

A legjobb cápás filmek

A hollywoodi filmgyártás a 70 -es évek óta ontja magából a különböző cápás filmeket, hadd rettegjen a nép a mozikban a hatalmas és mindig félelmetes vizi szörnyetegektől. De miért is működik ez a dolog olyan jól, hogy évről évre újabb és újabb cápás filmek szülessenek (jelenleg épp a MEG - Az őscápa, Jason Statham főszereplésével)? 

capa1.jpg

Nos, a megfejtés a kezdeteknél keresendő: Peter Benchley 1974 -ben írt egy óriási sikerű regényt, miután elolvasott egy hírt az újságban egy másfél tonnás Fehér cápa elejtéséről Long Island partjainál. A Jaws címen világhírűvé váló műből aztán 1975 -ben Steven Spielberg készített egy kivételesen izgalmas filmet. Ezzel egy új filmes műfaj született, melynek az évek alatt két szintje alakult ki: a nagy költségvetésű, igényesebb "A" kategóriájú cápás mozik szintje és az igénytelenebb gagyik, színvonaltalansága /lásd: Monster Shark (1984), Sharknado (2013), Sand Sharks (2012), Mega Shark vs. Crocosaurus (2010) ... stb, még felsorolni is fájdalmas ezeket/.

Ami a legjobbakat illeti: az 1975 -ös eredeti, Spielberg filmet -- Roy Scheider főszereplésével -- nem nagyon tudták túlszárnyalni az elkövetkező években sem. Sokkoló volt, újszerű élményt adott és ütős hatást keltett. Aztán jött előbb 1991 -ben a Cápák és torpedók (Robert Iscove rendezésében, David Carusoval) egy második világháborús megtörtént vérengzésről, majd 1999 -ben a Renny Harlin (Még drágább az életed, Cliffhanger, Utánunk a tűzözön) által rendezett Háborgó mélység, mely nagyon szólt. A gyönyörű Saffron Burrows és a kigyúrt Thomas Jane izgalmas show -t hoztak össze, mely még humorban is bővelkedett, főleg LL Cool J jóvoltából. A tengeralatti támaszponton megjelenő, génkezelt óriáscápák új szintre emelték a témában rejlő lehetőségeket. 

capa3.jpg

Következett a 2003 -as esztendő, amikor a kezdőnek számító Chris Kentis megrendezte a Nyílt tengeren -t, mely  a Cápák és torpedókhoz hasonlóan szintén valós eseményeken alapszik. A frász kitör bennünket a nyílt vízen lebegő, kiszolgáltatott és védtelen könnyűbúvár csapat kétségbeejtő helyzetén és a látványon, ahogyan a cápák nekik esnek. Átélhető, hiteles, borzasztó, viszont megint új színt hozott a műfajba, megerősítve a megtörtént eseményeken alapuló sztorik "létjogosultságát" a műfajban. 

Némi kihagyás után jöttek a Zátony filmek, előbb 2010 -ben Andrew Traucki - Gyton Grantley rendezőpáros készítésében a The Reef (Szirt), majd 2016 -ban Jaume Collett-Serra közreműködésével (és a bombázó alakú Blake Lively főszereplésével) a The Shallows (Zátony). Bár az előbbi verzió készült megtörtént események alapján, az utóbbi lett nagyobb siker (szerintem megérdemelten). A zátonyon rekedt, magányos nő, aki minden segítség nélkül tart ki napokig a szirten, majd szembeszáll a nagy fehérrel (és le is győzi), a hihetőség határait súrolva (sőt, kicsit át is lépve), de mindenképp szórakoztatóan emeli pulzusunkat (az egekbe).

capa2.jpg

Tavaly jelent meg az újabb cápás meglepetésfilm, a 47 méter mélyen, Johannes Roberts rendezésében, Mandy Moore és Claire Holt főszereplésével. A két lány, akik amatőr búvárokként akarnak egy víz alá engedett ketrecben cápákat nézegetni, félelmetes kalandokba keverednek, melyek véres túlélő show -vá változtatják a filmet. Izgalmas minden perc, a rettegés nem marad el.

Végül idén nyáron kerül a mozikba a MEG - Az őscápa, melynél Jon Turteltaub ült a rendezői székbe és Jason Statham lett a "húzó név". A sztori megint egy valóságtól némileg elrugaszkodott történet, egy két millió éve kihalt tengeri szörnyetegről, mely gigantikus méreteivel nyűgözi le a nézőket és hozza a frászt a gyengébb idegzetűekre. 

capa4.jpg

Zárásul: érdemes visszatérni az alapkérdésre: mi a cápás filmek hatás-mechanizmusa? Miért szeretjük annyira ezt a műfajt? Nos, a válasz egyszerű: mert imádunk rettegni (főleg, ha a biztonságból szemlélhetjük az eseményeket)  és a tenger mélyéről támadó óriási emberevő cápáknál kevés fenyegetőbb dolog létezik a világon. A cápa valóságos, létező teremtmény, az ember pedig a tengerben kiszolgáltatott helyzetben van, tökéletesen védtelen. A cápáktól való rettegés tehát valami létező, reális dologtól való félelem, EZÉRT olyan hatásos a velük készített minden film. Javaslom: aki még nem látta a MEG -et -- vagy a posztban említett cápás filmeket -- nézze meg "őket"! Kellemes rettegést! 

Érdekesség: A világ eddigi legnagyobb Fehér cápáját (Charcharadon carcharias) 1997 május 14-én fogták ki, Tajvan partjainál (Seven Star Lake Shark). Hossza 7 méter volt, súlya pedig 2,5 tonna. Sokak szerint azonban vitathatóak a méretei így akadnak más jelöltek is a "világ legnagyobb fehér cápája" címre, pl.: Kuba-cápa (1945), Kanada cápa (1985) - A kanadai Prince Edward szigetnél fogták ki (6,1 méter), Deep Blue - Mexikó partjainál vették filmre, becslések szerint 6,1 méteres. (LINK1, LINK2.)

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

belyegkep_2uj.jpg

2018.08.12.(14:03)

A filmek és a filmelemzők

A film a mai felgyorsult, modern világ talán legkifejezőbb és legátélhetőbb művészeti ága, mely minden korosztály számára tud szórakoztató élményanyagot nyújtani. A filmek révén képesek lehetünk ugyanis más bőrébe bújni és korábban ismeretlen érzésekben, helyzetekben elmerülni, miközben a könyvekkel ellentétben intenzív -- több érzékszervünkre ható -- katarzisban lehet részünk (alig 90-100 perc alatt). 

A filmek segíthetnek egy-egy válságos életszakaszunkban, tanulhatunk belőlük, finomodhat általuk ízlésvilágunk és tágulhat világképünk. Felvidítanak, elgondolkodtatnak, megsiratnak, meghatnak vagy megnevettetnek bennünket. Vannak filmek, melyek által mi magunk is megváltozunk, hosszabb-rövidebb időre, néha végleg. Egyes alkotásokból erőt merítünk, más filmeket pedig újra és újra megnézünk. A filmszerető emberek ritkán unatkoznak, de ki a filmelemző?

A filmelemző véleményt alkot, kiemeli a megnézett alkotás mélységeit, pozitívumait, negatívumait és az összhatást összeveti más filmekkel, miközben értékeli is a végeredményt. Kitér a script, illetve rendezés milyenségére, az alaptörténet egyediségére (vagy éppen másolt mivoltára), a mondanivaló meglétére (vagy hiányára), a színészek játékára, a látványvilág színes, vagy éppen színtelen, hiteles, vagy hiteltelen minőségére és a logikátlanságok, esetleges hibák előfordulására. 

A filmek történetei, művészi megjelenítései átszűrődnek rajtunk, így a ránk gyakorolt hatásban, valahol mi magunk is megjelenünk. Ezért van az, hogy amikor a filmelemzők írásait olvassuk, nem mindig értünk azzal egyet. A lényeg azonban nem is ez, hanem, hogy élvezzük a filmeket és ismerjük meg saját ízlésvilágunkat. A "Filmelemző író" blog ennek jegyében jött létre.

Mi a közös a filmkritikusban és a nőgyógyászban? Az, hogy mindkettő ott keres hibát, ahol más élvezetet!

A frivol vicc azonban csak a film KRITIKUSOKRA igaz és nem a film ELEMZŐKRE, hiszen míg az előbbiek elsősorban a hibákat keresik, addig az utóbbiak a film egészét vizsgálják pozitívumokkal, negatívumokkal együtt. A Filmelemző blog is ez alapján akar "működni": elemzéseimben -- bármilyen rossznak, vagy jónak tartok is egy filmet -- mindig írok az alkotás erősségeiről és gyengeségeiről is.

Nyilván kell szempontrendszer is, mely nálam öt részből tevődik össze: 1 alaptörténet, 2 megvalósítás (rendezés + forgatókönyv), 3 színészi játék, 4 látványvilág, 5 összhatás. A végső vélemény pontozásban is megjelenik, melyet filmtekercsek szimbolizálnak. Öt filmtekercs a maximum, a szinte hibátlan film, négy a MAJDNEM hibátlan, 80% feletti mű, 3 tekercs a közepes, kettő a gyenge, egy, a nagyon gyenge film.

Zárásul a legfontosabb üzenet a filmek világából: méltányold a munkát, amit egy-egy elemző vagy kritikus fektet a posztok megírásába, de alakítsd ki saját véleményed is és nézz minél több filmet, mert ez az egyik legjobb időtöltés a világon.